ÜZENETEK

Máté 1: 1-17

1 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve. 2Sám 7,12; Ézs 11,1; Lk 2,4; ApCsel 2,30; Róm 1,3; Gal 3,16; Jel 22,16

2 Ábrahám fia volt Izsák, Izsák fia Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei.

3 Júda fia volt a Támártól született Pérec és Zerah, Pérec fia Hecrón, Hecrón fia pedig Rám.

4 Rám fia volt Ammínádáb, Ammínádáb fia Nahsón, Nahsón fia Szalmón.

5 Szalmón fia volt Ráhábtól Bóáz, Bóáz fia Ruthtól Óbéd, Óbéd fia Isai.

6 Isai fia volt Dávid király.

Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől.

7 Salamon fia volt Roboám, Roboám fia Abijjá, Abijjá fia pedig Ászá.

8 Ászá fia volt Jósáfát, Jósáfát fia Jórám, Jórám fia Uzzijjá.

9 Uzzijjá fia volt Jótám, Jótám fia Áház, Áház fia Ezékiás.

10 Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia Ámón, Ámón fia Jósiás.

11 Jósiás fia pedig Jekonjá és testvérei, a babiloni fogságba vitel idején.2Kir 24,14; Jer 27,20

12 A babiloni fogságba vitel után: Jekonjá fia volt Sealtíél, Sealtíél fia Zerubbábel.

13 Zerubbábel fia volt Abíhúd, Abíhúd fia Eljákím, Eljákím fia pedig Azór.

14 Azór fia volt Cádók, Cádók fia Jákín, Jákín fia Elíhúd.

15 Elíhúd fia volt Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákób.

16 Jákób fia volt József, férje annak a Máriának, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek.

17 Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.

1. üzenet: Isten a teremtett világban embereket használ annak érdekében, hogy kegyelmét, szeretetét, Jézus Krisztusban megmutassa. Mi magunk is Isten kegyelmi munkájának a hordozói, és eszközei vagyunk, mint a családfában felsorolt emberek, a 3x14 generáció során.

2. üzenet: Isten gondolatai soha nem pillanatnyiak, és nem véletlenszerűek. Istennek a teremtés pillanatától kezdve terve van az emberrel, amit biztos kézzel végig is csinál. Milyen nagyszerű, hogy ennek a tervnek te magad is részese vagy, és nem kell félned attól, hogy valahol hiba csúszik a gépezetbe. Mindennek oka és célja van, és ez a cél soha nem romolhat el senki és semmi alkalmatlansága, vagy kétbalkezessége miatt.

3. üzenet: Isten tervének gyújtó pontjában Jézus Krisztus áll, aki maga kegyelem és a szeretet megtestesülése. Ahogy ez igaz a Krisztus születése előtti időszakra, (vagyis minden és mindenki tudatosan vagy tudattalanul az ő születését munkálta). Úgy igaz ez az ő születése utáni időszakra nézve is. Minden és mindenki az Ő második eljövetelét készíti elő. Tudatosan, vagy tudat alatt. Mennyivel jobb tudatosan beépülni Isten tervébe, és lenni akarattal az ő kegyelmes szeretetének eszköze.

Máté 1: 18-25

18 Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Lk 1,27.35

19 Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja.

20 Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.

21 Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. Lk 1,31.77; 2,21; ApCsel 4,12

22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:

23 „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.Ézs 7,14

24 József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt,

25 de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. Lk 2,7.21

1.üzenet: József két út előtt állt. Az egyik, a társadalmi elvárásoknak megfelelve elbocsátani Máriát, mert a látható volt az nem volt ész érvekkel magyarázható, vagy az isteni akaratnak megfelelve szembe menni a konvenciókkal, és választani a láthatatlan, ész érvekkel magyarázhatatlant, ám Isten által mutatott utat. Sokszor mi is ilyen választás elé állunk. Mond te kit választanál?

2.üzenet: Azt mondja, az ige, hogy József igaz ember volt. Vajon mi a fontosabb számunkra, hogy a közösségeink elvárásának feleljünk meg leginkább, vagyis, emberek mondják rólunk saját érték vagy érdek rendjük alapján hogy: „igaz, jó ember”, vagy Isten igéjének mérlegén a hűségünk és Isten iránti elkötelezettségünk alapján maga Isten Lelke állítsa ki rólunk az ítéletet: „igaz, jó ember”. Vigyázat a kettő nem minden esetben fedi egymást.

3. üzenet: Jézust befogadni az esetek túlnyomó részében nem feltétlenül elfogadott magatartásformát jelent. Akik valóban Krisztus követésére szánják magukat sokszor a körül vevő világ számára furcsán, logikátlanul, sőt többször unszimpatikusan döntenek, viselkednek. József tudta, hogy számára fontosabb, amit Isten vár tőle, még akkor is, ha megdöbbenést, esetleg kényelmetlenséget vállal ezzel. Áldott dolog Istent választani minden döntésein között, mert így elmondhatjuk, és érezhetjük, valóban: Velünk az Isten.”

1. Zsoltár

Az első zsoltár, első két verse mindjárt a boldogság definícióját adja meg. Az mondja, hogy a boldogság forrása az Istenben gyönyörködés képessége, és az abban való elmélyülés.

Ez aztán meghozza azt az áldott biztonságot, ami távol tartja az embert a rágalmazástól, a mások becsületének tiprásától, (csúfolódó széke) a furfangos becsületet kerülő utak kusza ingoványától, ami az erkölcsi kiskapuk világa, (vétkesek útja) s az első vers tanulsága szerinti boldogtalan emberek gyökértelenül csapongó, hiábavaló közös és (vagy) egyéni útkeresgélésétől, kapkodó bizonytalan életétől. (bűnösök tanácsa)

vers.

Rögtön le is szögezi, milyen az Istenben gyönyörködő, vagyis boldog élet. Olyan, mint a folyó víz mellé ültetett fa. Stabil, életképes, biztonságos. (Jer.17,8)Soha nem szárad ki, mert Isten táplálja. Áldások áradnak szét belőle puszta létéből fakadóan. Biztos pont a tályékozódásban, élő valóság halott környezetben. Ilyen az Istenben gyönyörködő élet a környezete számára. Lehet vele számolni, és lehet rá számítani.

vers.

A másik oldal, aki nem ismeri Istent, nem látja őt. Ők a polyva emberek. Haszontalan, súlytalan, szél fújta. Méghozzá, szellő fújta. Bizonytalan, kiszámíthatatlan, az állandóságnak a látszata is elkerüli.

5-6. vers

Hogyan is állhat meg valaki stabilan a lábán, ha se lába, se súlya nincs? Még az elszámoltatás pillanatában sem képes stabilitásra, összeszedettségre. Lehet, hogy pont ez a fókuszálatlanság az egyik akadája annak, hogy nem jön létre kapcsolat Isten és ember között. A csúfolók széke, a vétkesek útja, a bűnösök tanácsa pont elég (hang)zavart okoz ahhoz, hogy végül az egész élet súlytalanná, gyökértelenné váljék, és teljességgel vakká és süketté Isten számára. (6)Az ilyenek a kapcsolat hiánya miatt végül maguktól enyésznek el. Nincs is szó arról, hogy Isten pusztítaná el őket. Elenyésznek akár a polyva a szélben.

2. Zsoltár

A zsoltár szerkezetét tekintve keretes szerkezetű, az 1-3. és a 10-12. vers egyaránt gondolati keretet képezve a világ „királyaival” foglalkozik. a Judai kronázási szertartás részeként hangzott el, s tartották nyilván. Az 1-3 vers olvasásakor rögtön eszünkbe jut a bábeli lázadás története. (I.Móz.11:1-9.)Az emberi természet bűntől megromlott genetikus, őseitől öröklött viselkedés formája. A szabadság félre értelmezett felfogása; a minden kötöttségtől mentes élet gondolata. (3.v.) Aki királyként definiálja önmagát, lehetőséget érez erre a „tiporjunk lábbal minden tekintélyt” életmódra. Ez a gondolat már az ókorban is jellemezte az embert: félre értelmezve valódi teremtési konpetenciáját, felülni Isten trónjára, letaszítva Őt onnan.

Az erre adott Isteni válasz, a 4. vers, amely valós értékén kezeli ezt a fajta emberi igyekezetet, amikor azt mondja, hogy Isten csak nevet e felett. Hisz a világ mindenség alaptörvényeit, amely Isten teljessége maga nem törheti szét az ember, mert önmagát pusztítja el, épp úgy mint az özönvíz idején, és épp úgy önmaga kárára dolgozik naívan gyönyörködve saját bölcsességében mint a bábeli torony építésekor. A teremtettségben elfoglalt helyét és feladatát senki nem lépheti át. Isten döntései, és munkája nem kérdőjelezhető, nem eltörölhető, nem megmásítható. (6.vers) Krisztus király, és az marad minden emberi erőfeszítés ellenére. (7-9. vers.) Az ellene lázadó ember úgy pattan vissza ezen a valóságon, mintha kőfalnak ütközne. jobban teszi, ha boldog szeretettel elfogadja őt, s teljes szívből egyedül őt imádva örökli azt a számára elkészített áldást, ami valóban boldoggá és biztonságossá teheti életét. (10-12. vers.)

3. Zsoltár

Szinte a 2. Zsoltár folytatásaként, tulajdonképpen egy másik szemszögből mutatja be az alaphelyzetet, amivel az kezdődik. Úgymond fókuszálja a 2. zsoltárt. Isten felkent királyának imádásága veszedelem idején. Íj módon az imádkozó Dávid a szenvedő Krisztusra mutató jellé válik. (2.-3. vers) a 6. és 7. vers pedig egyenesen a feltámadás dicsőségét vetíti előre, valamint megmutatja a hit bizalmának erejét a mindennemű krízisben vergődő ember számára. (Mt.4:6; Zsolt.91:11-12.)Félelmeink és bizonytalanságunk dacára mégis a nyugalom, a békesség forrásává válik a szeretet bizalmából származó Istenre hagyatkozás. Ennek legékesebb bizonysága Krisztus Urunk nagypénteki és húsvéti szenvedése és végül feltámadása, de a hátba támadott Dávid király testi és végül lelki győzelme a rá támadó Absolonnal szemben. (2.Sám.16 és köv.)

A 2.Zsoltár 8. versére rímel a 8. és 9. vers. Míg ott azt mondja, hogy : „Kérd tőlem, és én neked adom…” Itt ez meg is történik: „Állj mellém, Uram, szabadíts meg…” S végül a 9. vers hitbizonyos kijelentése oldja meg a 2. zsoltár 1-3. versének problémáját. Vagyis, a szabadulás az Úrtól jön, az Ő kegyelmes jóindulatából és végzéséből származik a vele élő kapcsolatban élők számára, de soha nem az ember Istentől elidegenült önálló mesterkedéseinek az eredményeként.

Hangsúlyos még a zsoltárban a teljes Istenre hagyatkozó bizalom. Jó példa és megerősítő útmutatás ez a bajban sokszor kapkodó ember számára. Kapcsolódó történetként felhozható a vízen járó Péter példája.

4. Zsoltár

Még mindig az Úr szenvedő fölkentje imádkozik, de már nem a hirtelen jött baj rémületében, kiált Istenhez, hanem az elhúzódó krízis fájdalma vezérli gondolatait. Ahogyan az Úr Jézus teljesen ki kellett igya a keserű pohár minden csöppjét értünk bemutatott áldozatában, úgy a hívők számára sem opció, hogy választottságukból adódóan megmeneküljenek a fájdalmak legmélyebb árából.

A kríziseink is hirdetik Isten dicsőségét. Ez az egyszerű válasz arra a kérdésre: „hogyha Isten szeret, miért engedi, hogy ez történjen velem?” Kicsit bővebben. A szenvedések hordozásának terhei között látszik Isten szeretetteljes közössége, s igazi hatalma, ereje abban, ahogy a szenvedéshez elégséges, s végül a szabadítást adja, s az élet valóságának másfajta dimenzióit nyitja meg. Nemcsak a szenvedést szemlélők, de maga a szenvedést viselő ember számára is. „Szorult helyzetemből adj nekem kiutat,…” sokkal beszédesebb „Szorultságomban tág térre vittél” fordítási lehetőség is. Mint ahogy a második versben szereplő „igazságos Istenem” megfogalmazás Isten személyének milyenségére utal, megengedett, az „Igazságom Istene” fordítási variáció is, ami a szenvedő személyes helyzetében megjelenő isteni megnyilvánulás, és (vagy) közösség vállalás bizalmi voltára enged következtetést.

A zsoltár tárgyalásában ezt a megváltozott látásmódot részletezi több a világ, mint amit felszínesen láttatni enged, s más az érték, mint amit az ember testiségének korlátjai között annak értékel. (7-8.vers)Ennek végkövetkeztetése és egyenlege 9. vers, amely a szenvedések között is a belső békesség harmóniájában mutatja meg a legfőbb emberi értéket, s különösen fontos felismerés, ami szinte felharsog a lelki és tesi fájdalmak mélységéből, mint egy óriási fényoszlop: „Csak te adod meg Uram!”

5. Zsoltár

Dávid még mindig az Absolon féle lázadás lelki és testi nyomorúságait nyögi, s ez az imádság egy újabb szemszögből világítja meg a hívő ember krízisét. Az Istennel való kapcsolat intimitására mutat, ahogy a fájdalom egyre közelebb és közelebb vezeti Istenhez, és a kapcsolat minősége egyre bensőségesebb, egyre személyesebb lesz. Ebben a szinte meditatív állapotban már arra sincs szükség, hogy konkrét kéréseink legyenek, Isten már a sóhajtásunkból tudja, hogy mi fáj, és mennyire. (2-3.vers) Ez a vágyódás, ez a beolvadás Isten teljes körülölelő figyelmének birtoklása már megoldás és fájdalom csillapításként képes hatni. A 4. vers is ezt a sürgetést, és lelki szükséget fejezi ki amikor megvallja, hogy a kora reggeli ébredéssel jön a vágyódás Isten közelsége után.

Ezt a hívást és sürgetést fejezi ki az 5-8. versek magasztalása is. A szeretet áradó hulláma Isten tökéletességének ünneplése, a vele össze nem férhető báminemű tökéletlenség teljes pusztulását okozza minden gonoszságnak. Micsoda biztonságot jelent ez a bezárkózás. Isten és én, és ebbe senki se fér. Nem kellenek szép szavak, nagy bölcsességek, elég csak a sóhaj, a könny, és a dadogó imádság, s az érkező csöndes kegyelem magába zár, és felemel. S ebben a boldog állapotban még a felfakadó kérés sem a probléma automatikus megszünését sürgeti, hanem az útmutatásért, a tanácsolásért könyörög, hogy megmaradhasson a kapcsolatnak ez a mélysége és személyessége. (9.vers)Mert ennek a közösségnek a megélése minden szenvedő számára boldog felszabadulást jelenthet. (12-13.vers).

6. Zsoltár

Az Absolon féle lázadás okozta krízis eseményeinek sorában a következő lépcsőfok (5. lépcső), ami szintén az Istenben hívő ember általánosságban vett krízisfeldolgozásának mintapéldája. 1. lépcsőfok, Isten elé tárom nyomorúságomat, 2. lépcsőfok bízva várom a megígért szabadítást, 3. lépcsőfok. Megkeresem a helyem a szenvedéseim között, hogy jó bizonysága lehessek Isten elkövetkező szabadításának. 4. lépcsőfoka szenvedések sodrában ellankadó ember utolsó szalmaszálként öleli magához a kegyelmes Isten közösségét, mint a gyermek a szülő szeretétetének óhajtását, hisz a jelenléte is megnyugtat.5. lépcsőfokvégül bűbánatban teljes összetörtségében borul Isten elé.A 6. zsoltárban ezt láthatjuk. (Az első bűnbánati zsoltár) A második versben látszik, hogy működik a lelkiismeret, és múltjának cselekményeit összeköti a jelen szenvedéseivel. Elismeri Isten haragjának jogosságát. Jelen szenvedés következmény, amit jogosan hordoz, helyzetében megjelenő isteni megnyilvánulás, és (vagy) közösség vállalás bizalmi voltára enged következtetést.

7. Zsoltár

Lám még egy király is kerülhet olyan szituációba mint mi magunk szoktunk, mikor minden jószándékunk ellenére bajba kerülünk, és akikre épp a leginkább számítanánk (pl.barátok) ellenünk fordulnak, s nem győzzük kapkodni a fejünket. Vajon hogyan, s miért jutottunk idáig?

A hívő ember számára ez dupla lelki problémát jelent, hiszen mi nemcsak egymás számára, de Isten számára is élünk. Nem lehet közömbös az a tény, hogy cselekedeteinkkel nemcsak egymást, de Istent is megbánthatjuk. Ó de sokszor érezzük; „hisz semmi rossz szándék nem volt bennem, s nem is vettem észre, hogy vétettem.” Azonban jól tudjuk, minden jó szándék ellenére megtörténhet a baj. S ha vétettem, pont Isten nevének hitelességéért ne kerüljön el tetteim következménye (2-6.v) Isten irgalmas szeretete megérdemli nevének tisztaságát, sokkal inkább, hogy én legyek rajta a szeplő folt.

Azonban ellentétes esetben, t.i. ha valami gonoszság áldozatává válok épp ezen indokból nyerjen igazolást ügyem, s hitem jószándéka. (8-9.a)

Milyen nagy vigasztalás és megerősítés, hogy épp nevének tisztaságáért, s dicsőségéért nem áll ki mellőlünk, hanem pajzsként és igaz bíróként ítéli meg ügyünket (11-12.). Gondoskodik minden körülmények között az övéivel való közösségről, s védelemről.

Figyelmeztet: „Soha ne kerüljek kívül gondviselő szeretetének óvó védő határain.

8. Zsoltár

Ha megállok a csillag milliárdok végtelenje alatt, s felnézek az égre, eszembe jut, hogy milyen gigászi hatalom az Isten, s milyen parányi porszem az ember. (4-5v.) Ha pedig mindezek után Krisztus Uram keresztjére, s az üres sziklasírra emelem porszemnyi létem tekintetét, rácsodálkozok, hogy mégis mekkora csoda az ember, s e porszemnyi lét mekkora felmagasztaltatásban részesül, s mennyire fontos a nagy egészben az én egyszerű csetlő-botló életem, és sorsom, (6-7.v.) hogy azon Isten szeretete, tükröződhet s lehet életté, de pusztulássá is Isten teremtettsége számára. Minden akarva vagy akaratlanul az Ő nevének hatalmát, dicsőségét hirdeti e földön, s azon túl is a végtelen térben, s az időtlen valóban. (2-3.v.)

Lélek melengető lehetőség belefeledkezve ebbe a szédítő tökéletességbe, dicsőíteni mindenek felett és mindenek ellenére Őt! Ez az öröm valódi boldogság, erő, és biztatás minden körülmények között és minden körülmények ellenére.